Adósságrendező Hitel Aktív Bar Listásoknak
A Csongor és Tünde végkicsengése azonban még a társadalmi élettől és politikától elforduló, a boldogságot a magánéletben kereső, visszavonult életformát hirdeti.
Mikor az égi leányalak végleg elhagyja Csongort, ez a «szívnap alkonyán» a maga mikrokozmoszában egyéni fájdalmán keresztül az emberi sors végességének tudatára eszmél (»Elérhetetlen vágy az emberé, Elérhetetlen tündér, csalfa cél! »): ugyanezt éli át az Éj országában. a makrokozmosz távlataiban Tünde és Ilma. Az egyéni élménynek kozmikus távlatokba való vetítése azt szimbolizálja, hogy Vörösmarty élete e fordulóján egyéni fájdalmán keresztül a lét eredendő fájdalmának mitikus átéléséig érkezett tel. mint ezt más alapon már Barta János is megérezte. 1) Az Ej fenséges monológjából az antik tragédiák mélységesen pesszimisztikus fájdalma árad az r élet elégtelensége és a Végzet kérlelhet étlen sége miatt. Az Éj lefátyolozott «gyász asszonya» a világ felett lebegő, sötét, homályos Sors megszemélyesítése épen úgy, mint az antik Végzet kegyetlen istenasszonya, kinek akaratával a többi halhatatlanok sem ellenkezhettek. A «halhatatlan Éj» is bosszúálló, mint az antik Sorsistennő («bosszúja Véghetetlen és súlyos, Éri azt, ki háborítja»).
Az «elhanyatlott szívnap alkonyán», mikor már csak a megváltó halált várja, 2 Csongor bűvös zene hangjainál (ez a manók zenéje! ) a múltba ringatja magát vissza a szerelem tündérfája alatt, S kedvesének szép szeméről És gyönyörről álmodik. Á haldokló Omár ikerben épen így csak egy álmot óhajt még az élet után, látni a kedvest, amint szemlélte «először bútalan évében», mikor «először ráfordult nagy barna szemével mindkét féle szerencsének birodalma»: a C-ongor és Tünde befejezése ennek az álomnak virtuális megvalósulását mutatja meg a kétféle sorslehetőségben, melyet Tünde Csongor elé állít. 1 L. a III. felvonás elején: Itt van a Hajnal palotája És a tündér lömfceleg. 2 Az elhaló szerelem c. vers szerintié tompa fásultságban már nem is kell halál («neked, ki szívkihalva, Élsz magadtól iszonyodva, Kell-e még halál? »). A CSONGOR ÉS TÜNDE SZIMBOLIZMUSA 373 Új szerelem lehetőségében Vörösmarty, 4Íey látszik, már nem hitt ekkor, csak «szíve régi búját» oldja fel a költői extázis mámoros felszabadultságában az első szerelem óta eltelt idő tanulsága alapján.
s a világ álom lesz örökre" (Novalis: Heinrich von Ofterdingen, ford. Márton László) "Õ a drámában magasb pontot soha sem fog elérni. Nála a képzelem uralkodik; ő az életet ezer fordulataiban nem tanulja, nem az embereket külön köreikben és levegőjükben; elvonult életet él, kevesekkel és csak rokon gondolkodásúakkal jő érintésbe, s így gyakorlati emberismerete szűk körben forog. Õ általános elvonások szerint alkotja személyeit" – írta 1850-ben, nem sokkal Vörösmarty pályájának lezárulása előtt Toldy Ferenc egy jegyzetszerű, hagyatékban maradt írásában. Ez a nyílt és határozott, s a feljegyzés egészének szélsőségeitől kissé még el is maradó vélemény Vörösmarty drámai munkásságát, dramaturgiai hiányosságainak hátterét képzelet és tapasztalat elhibázott viszonyában, az ideológia háttér túlzott, valóságot korlátozó jelenlétében látja. Más értékelést írt viszont irodalomtörténeti kézikönyvének Vörösmartyról szóló fejezeteibe Toldy: óvatosan, nem lelkesedve, de elismeréssel nyilatkozott a Csongor és Tündéről, Vörösmarty többi drámájáról is, s ha kellett, a drámaiság, előadhatóság helyett a hasznosságra, a nemzeti irodalom gyarapodására fordította át a figyelmet.
A Csongor és Tünde kettős, eltérő regiszterből származó hagyományból merít: az egyik a népi, ponyván árult Tündér Ilona-történetek, a másik, közismertebb pedig Gyergyai (Gergelyi? ) Albert Árgirus históriája. A Vörösmarty-szöveg értelmezése nagyrészt az utóbbi háttér szemléletéhez kapcsolódva alakult, holott a kortársak még csak annyit tudnak, hogy Vörösmarty "egy Tündér Ilonát" ír. Sallay Imrétől, Vörösmarty barátjától tudjuk, hogy a Zalán futása megírása előtt, bizonyára az eposz (tündér)mitológiájához, Vörösmarty megvásárolta az Árgirus-história ponyvaváltozatának valamelyik kiadását. A két hagyomány szemlélete, jelképrendszere, ha nem is alapvetően, de mégis eltér egymástól, s a Csongor és Tünde – bár nyelvileg megszelídíti, esztétizálja, illetve dramaturgiai okok miatt valamelyest átformálja – nem próbál megszabadulni a népi regiszter Ilona/Tünde-képétől sem. Az ekkor már, Kölcsey egyéb elfoglaltságai miatt, nagy valószínűséggel csak Szemere Pál által szerkesztett, és közben címváltozáson is keresztül menő folyóiratban, a Muzárion.
A CSONGOR ES TÜNDE SZIMBOLIZMUSA. (Harmadik, bef. közlemény. ) 5. A szépség, mint a hínár, veszedelmes mély fölött jár... Az eddigiekből talán kiviláglott, hogy Vörösmartyt a Csongor és Tünde megírása előtt ugyanaz a serdülőkori alapélmény vezette az -ár^rm^s-meséhez, amelyből e mese ősi formája kipattant. Vörösmarty geniális megérzéssel belehelyezkedett a mesébe, és még geniálisabb leleményességgel és következetességgé] minden irányban szimbolikussá nemesítette azt. Nehéz lenne eldönteni, hogy Gyergyai szép históriája határozott irányban befolyásolta-e már itt-ott a Délsziget szimbolikáját is, vagy csak ezután érezte-e meg Vörösmarty az Argirus-mQse gyökérrokonságát, de az kétségtelen, hogy a Délsziget meg Csongor és Tünde szimbolikája között feltűnő lényegbeli egyezés van. Az a poláris állatszimbólika, amely a szerelem égi-földi kettősségét jelzi a Délszigetben, implicite a drámában is megvan: Tünde hattyúból változik át leánnyá, a szerelem földi (állati) oldalának jelképezésére pedig egy rókalány jelenik meg a színen, Mirigy leánya; ez azonban nem változhatik át igazi leánnyá, mert az ördögfiak üldözőbe fogják és megeszik.