Adósságrendező Hitel Aktív Bar Listásoknak
Sajnos nem ismertem az illetõket. A hölgy már eléggé sántított, a srác egyben volt viszont. Az itiner szerint 500 m múlva jobbra felfelé megy az út. Haladok tovább, a srác szól hogy szerinte itt kell fölmenni. Áhh, még alig jöttünk vagy 200 m-t. Megyünk tovább, gondoltam a gerincre felvisz az út jobbra majd. A srác csak erõsködött, gondoltam nézzük meg. Mondta hogy jól ismeri a környéket, szerinte itt van a tó. Felérvén megpillantjuk a tavat. Micsoda szerencse hogy épp most értem õket utól. Semmi de semmi jelzés nem volt a környéken sem hogy ott jobbra kell fordulni. Megköszönvén továbbálltam, és Arlóig a tó mellett haladtam tovább. Beérve a faluba már koromsötét van minden tekintetben:) Egy polgárõr állít meg hogy bekísér a faluközpontba, nem biztonságos itt egyedül. Élek a kedves gesztussal, kezdek rájönni hogy igaza volt, jobbról dorbézolások, majd egy óriási rottweiler az utca közepén. A rendõr karakán volt, mesélte hogy õk nem beszarik, félnek tõlük, és van is miért. Jót beszélgettünk, majd a falu balkanyarjában jó utat kívánt, és visszament a helyére.
45 óra 54 perc után célba érkeztem!! Köszönöm Gabinak a társaságot, segítettünk egymásnak amiben tudtunk, hogy mind a ketten immár harmadjára is sikeresen teljesítsük a Kazinczy 200-at! És meg is lett! Pilis Barlangjai 95 Ezen a távon ez volt az elsõ szervezés, és bizony az útvonal is nagyon izgalmas volt, ráadásul nem is gondoltam volna, de a Pilisben sok ismeretlen rész volt, ahol én még nem is jártam. Reggel 4 órási kelés után végülis pontban 6:00-kor sikerült is elrajtolni. Nem terveztem senkivel menni, de Rudi és Tinca is pont indulásra kész állapotban volt, így együtt kezdtük meg a Tábor-hegy meghódítását, majd koccanás tovább Fenyõgyöngyére. Az Árpád-kilátó elõtt igen érdekes útvonalvezetése van a K-nek, de természetesen kimentünk a kilátóhoz, és a jutalmunk a gyönyörû napfelkelte, és a mesés panoráma lett. Kellemesen lehetett ez után kocogni, moiwát, illetve tvánt is megelõzzük. Barta Laci van már csak elõttünk, de õ ki tudja hol jár már.. Végre nem a S-n kell menni Hûvösvölgybe, hanem a K-n. Nincs nekem semmi bajom a másik jelzéssel, mindössze az, hogy az utóbbi idõben már jópárszor voltam arra.
Kakukk-hegyre egy rövid de annál meredekebb kapaszkodás. Geri a pontõr, egy nagy pacsi, majd irány Pilisszentiván. Az aszfaltos út elején még föl sem eszméltem, elfut mellettem a Kopárnál utólért futó, utólag látva Rudolf Tamás volt. A Villa Negrához érve jön a sunyi homokos talaj, eszembe jutnak a régi évek, ez a rész sosem volt a kedvencem. Elõ is veszek egy Sport szeletet. Kicsit gyalogolok, majd újra nekiveselkedek a futásnak. Fizikailag egyre nehezebb, de fejben próbálok ott lenni kisebb-nagyobb sikerrel. Nocsak, megelõzöm Kareszt, bár õ a gyalogosban fut, de szép tempóban halad. Egon és Éva pontja jön, most nincs itinerem, kimarad a P-mosolygós pecsét:) Fejben rákészülök a túra talán (számomra) legnehezebb részére, indul a Nagy-szénási menet. Nincs gond, szépen futom felfele az utat ameddig egy épeszû ember futja:) Utána tempós gyaloglás, egy yoyoka szurkol a szokásos bábu barátaival:) Illetve három utólért spori, Tamás, Balazito, És a gyalogosban szintén futó Tóth Gyuri. Nem is ment ez most olyan rosszul, bár az ellenõrzõponton Gyõri Petiéknél egy sanda mosoly nincs az arcomon.
EP-ra. Ásványvizet, és csokit kapunk ismét. Valami oknál fogva az aszfaltúton jobbra indulok el, de gyanús hogy túl széles az út, nem emlékszem ilyenre tavalyról. Megcsodáljuk a buszmegállót, ahol hétköznap két, hétvégén egy busz sem áll meg:-) Szerencsére idõben korrigálok, másképp lehet hogy Újszászon kötöttünk volna ki:) Ráfogtam a buszmegállóra a tévedést:) Immár a helyes úton haladunk tovább egyenesen. Lipák úr ismét elporzik mellettünk a verdával. Ismerõsöket elõzünk, kicsit elbeszélgetek mindenkivel. A Hell To Roadon (by: vaddino) vagyunk, most annyira nem visel meg, bár tény hogy jó hosszú rész ez. Túlélve a 8 km aszfaltot Pokoltanya állomáson vagyunk, a pontõrök kicsit beljebb vannak mint tavaly, de kellemes kis házikót találtak cserébe. Meg sem lepõdök a profi ellátáson, lehet választani, vagy csoki, vagy nápolyi. Az ásványvíz persze járt mellé. Egy másik srác kérdezi hogy csapódhat-e hozzánk. Miért is ne? Immár 4-en haladunk tovább, de nem sok idõ telik el, és egyikõjük (aki még Szolnok után jött velünk) lemaradt.
Jön egy S- jelzés Gánt felett, ami majd megbolondít. Még jó hogy fejben egyben vagyok legalább most, mert végig nyílt részen vitt, ráadásul benőtt gazos, nem létező utakon. Nagyon próbáltam haladni, mert féltem hogy küzdeni kell a szintidőért, de egyszerűen nem ment. Az utolsó 20-on, csak fejben voltam a pályán, a lábaim valahogy mentek maguk után. Na meg azért Benedek is néha bedobott egy-két jó poént:) Az utolsó pont 96 (172) km-nél volt, de előtte az erdészeti úton még Csaba kijött elénk szurkolni, és egy utolsó nagy hajrát adni! A Dobay-kútnál még leolvassuk az utolsó kódot, majd megkezdjük az utolsó 7 km-t. Borzasztó unalmas volt.. Hosszú, végeláthatatlan aszfalt, és tényleg, soha nem akart eljönni a cél. Viszont nagyon boldog voltam, mert a szintidő már tudtam hogy meg lesz, ráadásul hamarabb is beérek mint gondoltam picivel. Benedek is húzza már magát, cserébe minden ökörségről beszélgetünk, csak teljen az idő. A cél előtt még persze ismét Csaba fotóz minket, és mint büszke apuka, kíséri be a fiát, na meg engem a célba.