Adósságrendező Hitel Aktív Bar Listásoknak
A megaláztatást azonban Newton ezzel még mindig nem zárta le. Szellemileg is meg akarta alázni ellenfelét, így ettől kezdve az órákon is figyelt, s ő lett a legjobb tanuló. Metszet Enoch Seeman 1726-ban készült Newton-portréjáról (A granthami gimnáziumban előzetes egyeztetés után megtekinthető, ahol nevét az ablakpárkányba véste. ) Édesanyja Newtont 17 éves korában hívta haza, hogy vezesse a gazdaságot. Abban az évben, amikor megvette – ma a New York-i Pierpont Morgan Könyvtárban kiállított – 2, 5 pennys füzetét. Ebbe a füzetbe írta az iskola által megkövetelt tudáson túli dolgokat, mint például a Kopernikusz-féle Naprendszer modellje, a napóra építése és sok ezekhez hasonló gondolatot. Woolsthorpe-ban azonban már nem érezte jól magát. Fejében milliónyi gondolat cikázott, a kutatás vágya és legfőképp a hit, mely szerint igenis meg lehet érteni a világot, van elég nyom. Ezen gondolatai már teljes mértékben fanatikussá tették; mondhatni függőséggé vált számára az ismeretek megszerzése. Az első hivatalos feljegyzés, ahol Newtonról van szó, egy bűnügyi jelentés, melyben 4 shillinggel róják meg.
Ezután a részecskék már a legkisebb mozgás hatására leválnak a testrôl, és úszni kezdenek a vízben. Asok vízben úszó részecske alkotja azután azt az elegyet, melynek színe élénk lesz, ha a részecskék mind azonos méretûek és sûrûségûek, de zavaros, piszkos színûvé válik egyébként. Mert a természetes testek színe, úgy látszik, kizárólag részecskéik méretétôl és sûrûségétôl függ mint ezt egy másik, s feltehetôen Ön által is ismert tanulmányomban3 részletesen is kifejtettem. Amennyiben ugyanis a részecskék igen kicsinyek (mint a sók, a szulfátok és a gyanták esetében), akkor az oldat átlátszó lesz; amint pedig egyre nagyobbá és nagyobbá válnak, úgy válik az elegy színe rendre feketévé, fehérré, sárgává és vörössé; vagy ibolyaszínûvé, kékké, halványzölddé, sárgává, narancsszínûvé, vörössé; bíborszínûbôl kékké, zölddé, sárgává, narancssárgává, vörössé és így tovább, amint az az átlátszó testek igen vékony lemezein megjelenô színeknél megfigyelhetô. Ha tehát azt akarjuk megtudni, miért okoz színváltozást különbözô fajtájú folyadékok összekeverése, azt kell fontolóra vennünk, hogyan változik meg egy keveréket alkotó részecskék mérete és sûrûsége valamely más folyadék hozzáadása révén.
Ő volt az első, aki megmutatta, hogy az égitestek és a Földön lévő tárgyak mozgását ugyanazon természeti törvények határozzák meg. Matematikai magyarázattal alátámasztotta Kepler bolygómozgási törvényeit, kiegészítve azzal, hogy a különböző égitestek nemcsak elliptikus, de akár hiperbola- vagy parabolapályán is mozoghatnak. Törvényei fontos szerepet játszottak a tudományos forradalomban és a heliocentrikus világkép elterjedésében. Mindemellett optikai kutatásokat is végzett. Ő fedezte fel azt is, hogy a prizmán megfigyelhető színek valójában az áthaladó fehér fény alkotóelemei, nem pedig a prizma fényt színező hatásának tudható be – ahogy Roger Bacon feltételezte a 13. században –, valamint feltételezte, hogy a fénynek részecske természete van. Newton, csakúgy, mint Leibniz, az analízis (differenciálszámítás és integrálszámítás), vagy más néven az infinitezimális kalkulus egyik megalkotója. Nevéhez fűződik a binomiális tétel bizonyítása és tetszőleges komplex kitevőre történő általánosítása.
Newton precíz vizsgálatai kimutatták, hogy az akkor forgalomban lévő érmék 10%-a hamis volt. Jó példa a pénzhamisítás elleni harcára William Chaloner, a kor egyik leghírhedtebb pénzhamisítójának esete, aki Newtonnak köszönhette vesztét, miután a hamisító a pénzverdét és magát Newtont is korrupcióval vádolta meg egy pamfletben. Newton azonban megelégelve Chaloner arcpirító önteltségét és valótlan vádjait, fáradságot nem kímélve, évekig tartó magánnyomozással derítette fel a hamisító üzelmeit, majd a megcáfolhatatlan bizonyítékokkal feljelentette a hatóságoknál, akik 1699 márciusában letartóztatták, hazaárulás vádjával halálra ítélték, és még abban a hónapban felakasztották. 1672-ben lett a Royal Society tagja, majd 1703-ban elnöke. 1705-ben Anna brit királynő lovaggá ütötte. Newton alig ismert tevékenységeiSzerkesztés Egy oldal alapvető munkájából, a Principiából, 1726-os kiadás Mivel nevelőanyja megrögzött puritán gondolkodású volt, Newton igen gyakran forgatta a Bibliát, mely gyakorlat élete végéig kísérte.
Newton utódai tovább pontosítják az általa megadott fogalmakat, finomítják a matematikai apparátust, az elmélet gyakorlóterepévé változtatják a környezeti mozgásokat és a bolygórendszert. Hasonlóan járnak el a nem mechanikai és gravitációs jellegű problémák esetében, és nemcsak a fizikában, hanem a tudományos kutatás többi területén is. A kor tudósai tehát mindent mechanikai szerkezetként fogtak fel, mindenre közvetlen mechanikai magyarázatot kívántak adni. E felfogás lehet, hogy ma túlzónak tűnik, de feltétlenül megvoltak a maga előnyei. Egyrészt e szemléletmód konkrét eredményekkel járhatott a tudományokban (például elektrosztatika), másrészt általában is bíztatást jelentett a kutatások számára, hiszen ez a nézőpont alapvetően optimista a megismerés lehetőségét illetően, ugyanis szerinte minden leírható és megérthető. © Ropolyi László, Szegedi Péter © Typotex Kiadó Előszó · 71 A Principia a természettudósokon kívül rendkívüli hatást gyakorolt a filozófusokra, így elsősorban Newton barátjára, Locke-ra és rajta keresztül az egész angol empiricizmusra (Berkeley, Hume), majd később Kantra is; sőt az inkább racionalista Spinozára, aki etikáját "more geometrico", azaz axiomatikusan fejti ki; Voltaire-re és rajta keresztül az egész francia felvilágosodásra (Lamettrie, Holbach és a többiek) is.
Később le is mond cambridge-i állásáról, annál is inkább, mert kinevezik az Állami Pénzverde őrének, majd igazgatójának. 1703-tól haláláig a Királyi Társaság elnöke. 1705-ben (Stuart) Anna királynő nemesi rangra emeli, legfőképpen a Pénzverdében végzett következetes és eredményes tevékenysége, a pénzhamisítás, valamint a korrupció elleni harca jutalmául. Pénzverdei munkáját még két évtizedig folytatja, miközben vezeti a Királyi Társaságot, és korábbi cambridge-i munkáinak kiadásával, illetve újrakiadásával foglalkozik. 1727. március 31-én hunyt el. * * © Ropolyi László, Szegedi Péter © Typotex Kiadó Előszó · 51 Newton tudományos munkássága 1664-ben kezdődik az egyetemen. A görbék érintője és a görbék által határolt területek kiszámításának az ókori görögök óta létező kérdésével foglalkozik. Az egyre kisebb felbontásokat végtelen sorok segítségével közelíti meg. Eredményeit Elmélkedés a görbék kvadratúrájáról címmel 1665-ben leírja, de a mű csak 1704-ben jelenik meg (akkor már kibővített formában).
19 A válogatásban nagy segítséget nyújtott: H. Trayer (ed. ): Newton's Philosophy of Nature. Selections from His Writings. 4. New York, 1974, Hafner. 20 Newton munkáiból meglehetősen kevés jelent meg magyarul: I. Newton: A világ rendszeréről és egyéb írások. Budapest, 1977, Magyar Helikon; I. Newton: A Principiából és az Optikából. Levelek Richard Bentleyhez. Bukarest, 1981, Kriterion. Az első kötetet Fehér Márta fordította, válogatta és látta el utószóval. A válogatás néhány színelméleti tanulmányt, egy Robert Boyle-hoz írt levelet, a Principia harmadik könyvének egy korai változatát (A világ rendszeréről címmel) és négy Richard Bentleyhez írt levelet tartalmaz. A második kötetet Heinrich László fordította, válogatta és látta el bevezető tanulmánnyal. A válogatás a Principia első könyvének elejét és az Optika elejét tartalmazza, továbbá átveszi Fehér Márta kötetéből a Bentley-leveleket. 21 I. Cohen: Introduction to Newton's "Principia". Cambridge, 1971, Cambridge University Press; J. W. Herivel: © Typotex Kiadó 82 · Isaac Newton The Background to Newton's "Principia".
Levél Robert Boyle-hoz Isaac Newton (1643 1727) 1679 (in: Isaac Newton: A világ rendszerérõl és egyéb írások. Válogatta, fordította és az utószót írta Fehér Márta, Magyar Helikon, 1977) Tisztelt Uram! Oly hosszan halogattam a fizikai kvalitásokra vonatkozó gondolataim megírását és elküldését, holott pedig megállapodtunk ebben, hogy ha nem éreztem volna ígéretemet magamra nézve kötelezônek, most már talán restellnék is eleget tenni neki. Igazság szerint azonban gondolataim e tárgyban oly éretlenek még, hogy magam sem vagyok elégedett velük, s ami engem nem elégít ki, azt nem tartom méltónak rá, hogy másokkal közöljem, kivált ha ez a természettant érinti, ahol a képzelôdésnek amúgy sincs vége-hossza. Mivel azonban elköteleztem magamat Önnek, s tegnap összetalálkoztam egy barátommal, Maulyverer úrral, aki elmondta, hogy Londonba készül, s Önt is szándékában áll meglátogatni, nem szalaszthattam el az alkalmat, hogy vele elküldjem Önnek soraimat. Mivel kívánsága csupán a kvalitások mibenlétének kifejtése volt, ezért nézeteimet feltevések formájában adom elô, amint következik.
Fluxión lényegében egy természeti folyamat valamely fizikai paraméterének időbeli változását kell értenünk. Rendszerint Newtont tartják az általánosított binomiális tétel felfedezőjének, mely felismerés lényeges lépés a matematikai analízis szempontjából. Newton és Leibniz egymástól függetlenül dolgozták ki a differenciál és integrálkalkulust, más-más szemlélettel. Míg Newton – Galilei követőihez hasonlóan – a fizika (kinematika) felől közelítette meg a derivált fogalmát, addig Leibniz a Fermat és Pascal módszeréhez hasonlóan a görbéhez húzott érintőegyenes felől közelítette meg a differenciálszámítást. Bár Newton a fluxiómódszert Leibniz előtt dolgozta ki, az utókor mégis Leibniz differenciálelméletét választotta, és ez vált elsődlegessé a matematikában, ez terjedt el jobban a világon. Newton saját védelmében azt állította, azért nem tette közzé számításait, mert félt, hogy kortársai kigúnyolják. Bár Newton korának egyik legragyogóbb tudósa volt, életének utolsó huszonöt évét megkeserítette az általa plágiummal vádolt Leibnizcel folytatott elhúzódó vita.