Adósságrendező Hitel Aktív Bar Listásoknak
Nem kicsit kíváncsi2019. 05. 08. 06:00 Adatvédelmi kérdéseket is felvet, hogy éppen így, valóságos személyek fotóin oktatják a mesterséges intelligenciát. Mint a Reuters írja, kibukott, hogy a felénk nem túl ismert indiai Hyderabadban a Wipro Ltd munkatársai "kézzel" válogatják és címkézik a Facebookon megjelenő fotókat. Kétszázhatvan munkatársuk 2014 óta dolgozik a projekten, melynek során csak tavaly többmillió fotót néztek át. Zavarba ejtő, hogy olyan képeket is átnéznek, amiket csak pár emberrel osztottak meg, s látják a felhasználók nevét, személyes adatait is. A Reuters kérdéseire a Wipro nem válaszolt, hanem tovább küldte azokat a Facebooknak. Messze nem csak Wipro csinálja A közösségi oldal végül elismerte a tevékenységet, amelyre azt a magyarázatot adta, hogy az Indiába kiszervezett munkában az alkalmazottak a Facebook mesterséges intelligenciájának tanítása miatt végzik a válogatást. Mint mondták, öt "dimenzióban" kategorizáltatják a képeket. Egyrészt például, hogy egyáltalán, mit látható a fotón?
Műterme falán lógó önarckétó: Fülöp Dániel MátyásAmikor süt a nap, gyönyörű – mondja. Jól beszél magyarul, csak ritkán váltunk angolra. Azt mondja, négy év után már értették, ha kért egy korsó sört, de még mindig tanulja a nyelvet. 1993 óta él Magyarországon. Ez a harmadik otthona. Kenyában született, 13 évig ott is élt, aztán Londonba költözött a családdal, majd újra vissza Afrikába pár évre. Egyetemistaként egy évet élt Oroszországban, Franciaországban és Spanyolországban is. Szobrásznak tanult, de a diploma megszerzése után vendéglátósnak állt, hogy visszafizesse a tandíjat. Egy londoni bárban szerelmes lett egyik munkatársába, egy magyar lányba. Ennek már több mint 25 éve. Ildikó csábította Magyarországra, miután ő Budapesten talált angol tanári állást. Marcus is nyelviskolában kereste a kenyerét eleinte, csak évekkel ide költözése után kezdte a képeit árulni. Azt mondja, kényszerből fogott ecsetet. Nem festő vagyok, hanem szobrász. De szoborral nem lehet utazni, akvarellel könnyű.
Lelőtték. Egyik testvérem vele volt. Az sokkolt. A 80-as években még nem volt veszélyes éjszaka sétálni Kenyában. Azóta dupla vagy tripla annyin élnek ott. Marcus nem vágyik más országba, legfeljebb csak a fővárostól kicsit távolabbra. A Balatonnál szeretne egy kis házat. Épp hazaérkező feleségét meglepte ezzel, Ildikó gyorsan megpróbálja meggyőzni, hogy inkább a hegyekbe tervezzenek. Marcusnak tulajdonképpen mindegy, ha olyan helyre költöznének, ahol lehetne egy kis műhelye, ahol azt csinálhatná, amit a legjobban szeret. Festeni nekem kemény munka, a szobor könnyű. De mindkettő élvezet. Marcus reméli, hogy egyszer majd főállású szobrászként élhet, de addig sem elégedetlenkedik. Szerencsésnek érzi magát, hogy alkothat. Noha képei sok budapesti bárban feltűnnek, vannak kiállításai is, nem cikkeznek róla sokat. Szerinte ez így jó. Csendes ember vagyok. A kép a fontos, nem én.